csokitörténet
Az aztékoknak és a majáknak köszönhetjük azt a felfedezést, hogy pörkölt kakaóbabból nagyon finom ital készíthető. Később, amikor viszont a majákat és az aztékokat felfedezték az európaiak, a kakaóbab a kontinens táplálékláncába is bekerült.
1657-ben nyílt meg az első olyan bolt Londonban, ahol a nemesség részére árultak csokoládéitalt. 1659-ben a spanyol Maria Theresa infánsnő vitte a kakaóbabot Párizsba, ahol rögvest meg is vizsgálták az orvosi egyetemen. Imádattal rajongták körül, egészen addig, amíg el nem terjedt róla az a pletyka, hogy szexuális ajzószer (valóban csak pletyka?). Az első ennivaló csokoládét 1819-ben gyártotta egy svájci fiatalember, de ez a csoki még nem volt édes. A világ legelső édes csokoládéját Hollandiában állította elő egy Conrad Van Houten nevű férfi. Örök hála neki!
Csoki, te édes!
Ez a szerelem bizony már kora gyermekkorunkban megérint minket, amikor rájövünk, hogy a kakaó finomabb, mint a tej. Később nyilvánvalóbbá válik, hogy a csokoládé még a kakaónál is finomabb, már csak a nagy számok törvénye alapján is, hiszen több kakaó van benne. A csoki különleges helyet foglal el az életünkben, mivel, ha rögtön a kezdetektől nem is tiltják, de legalábbis korlátozzák a fogyasztását (Anyu otthon: ne egyél annyi csokit, lányom, a spenótot ki fogja megenni?), s így különleges képzetek társulnak hozzá. Egyrészt a bűné, hogy már megint rosszat teszünk (de jaj, milyen édes is ez a bűn!), másrészt viszont az ünnepé, mert ilyenkor valaki mindig megengedte, hogy egy kicsit többet együnk belőle, valaki mindig ezt adta, amikor azt akarta kifejezni, hogy szeret... A csokoládé szerves része az életünknek. Lehet róla vitatkozni, hogy egészséges vagy egészségtelen. Fogunk is, de ugyan ki állná meg, hogy közben be ne kapjon egy falatot belőle?
Csokoholizmus: létezik?
Amikor káros szenvedélyekről beszélünk, mindig a dohányosokat, az alkoholistákat és a drogfogyasztókat emlegetjük. De életünk édes bűne is káros szenvedéllyé válhat, még ha nem is beszélnek róla annyit: mértéktelen édességfogyasztásnak hívják. Azért veszélyes, mert hizlal, tehát megterheli a szívet. Olasz kutatók egyenesen azt állítják, hogy a csokoládéban marihuánaszerű anyagok vannak, amelyek gyakorlatilag rászoktatják az embert a csokievésre. Más kutatók ezt tagadják. A vita még nem dőlt el: a csokoholizmus azonban létezik.
Csoki: az életelixír
Jó hír az édesszájúaknak: harvardi kutatók bebizonyították, hogy havi néhány szelet csokoládé nemcsak megszépíti, hanem meg is hosszabbítja az életet. Közel 8000 ember édességfogyasztási szokásait vizsgálták tíz éven keresztül. Az eredmény azt mutatta, hogy azok az emberek, akik havonta csak néhány szelet csokoládét ettek, átlag egy évvel tovább éltek. Kiderült ugyanis, hogy kb. 40 gramm csokiban annyi az antioxidáns (csökkenti a rákveszélyt és segíti az egészséges szívműködést), mint amennyi egy pohár borban. De csakúgy, mint a bornál, itt is érvényes a régi mondás: ami kismértékben orvosság, az nagymértékben méreg!
Tipp: tanulás közben, illetve vizsga, dolgozat előtt majszoljatok egy kis csokit. Felébreszti az agyat, és előhozza az elsajátított anyagot
forrás: necc.hu |